alone in the dark.
2009.04.16. 23:29
Nem vagy itt, de miért is lennél?
Csak ülök itt a csendben, rápillantok az órámra, 23 múlt 3 perccel. Várom, hogy benyiss vagy kopogj, mint régen, de nem teszed. Már a fejemből is kiszállt az alkohol, minden kis neszre felriadok, hogy hátha Te vagy, de nem. A bogarak, amiket a fülem mögé raktál még mindig a Te neved játszák. De szép ez a dallam, mintha ismerném. Ja igen, ez egyszer Te voltál, de könnyebb feledni, mint reménytelenül szeretni. Körbe nézek, emlékszem Te ott ültél abban a négy lábú székben, aminek letörtük az egyik lábát. Oda hajoltál és csak suttogtál: "Az élet egy játék és Én nyerni akarok." Halkan letörlöm azt a könnycseppet, amit ejtek. Érted, nem másért, Érted. Tekintetem tovább araszol, jé ott a szőnyeg amit kiégettünk a sok szénnel, amit leejtettünk. És Te rám néztél és mondtad: "Bocsi." Nem érdekelt, hogy Te tetted, hisz ez volt a lényeg, ami most éget. Ismét pásztázom a szobát, hát ott az ágy. Csak feküdtünk néztük a plafont vagy épp valami filmet, ami jót tett. De tudom, hogy többé már nem lesz ilyen, hisz a vége nem egy heppiend. Könnyebb feledni, mint reménytelenül szeretni. Hallom, hogy a bogarak is szép lassan elhagynak, ahogy Te is. Még gyorsan elkapok egyet, hogy maradjon egy emlék. Csak ennyi maradt hát belőled, eltávoztál végleg. Ezt a szenet az emlékedre szívom, pont olyan, mint amit akkor szívtunk, de mégis más. Mit kaptam Tőled? Emlékeket, a legcsodálatosabbat, amit ember adhat egy másiknak. A szemem megszokta a látványod, úgy érzem ismertelek, de ezt már nem fogom megtudni, hisz már nem vagy itt, miért is lennél?
XOXO: Winti.
"Emlékezz a holtak, de harcolj az élőkért."
"Ne kövess, ne beszélj, ne érints meg, mert még a végén megszeretlek."
